Három nap! Ennyi ideig voltam része a Röszke melletti sátortábornak, ennek a nemzetközi kavalkádnak. Három nap, amibe belefért nagyon sok kín, félelem és fájdalom, közöny, valamint harag és düh is. Három nap, amiben megtapasztaltam rengeteg nemes és felemelő cselekedetet és nagyon sok jó emberrel találkoztam.
…de vissza az elejére.

Szombaton este érkeztem meg a Magyar Iszlám Közösség segítségével, ebbe az ideiglenes, mégis időtlennek tűnő menekült pokolba. Durván kilométeres séta az ideiglenesen kijelölt parkolótól a röszkei 1. tábor, de ez már sötétben, csomagokat húzva, cipelve nem olyan egyszerű. Ahogy közeledtünk a tábor felé a Röszkére vezető bekötő úton, az első apró irányjelző fények, az itt-ott világító reflektorok és a menekültek elszállítására várakozó buszok hátsó lámpái. A buszok mellett elhaladva, átlépve az utat keresztező vasúti sínpáron, egyszer csak bent van az ember a táborban.
Az út mentén jobbra és balra mindenféle nagyságú sátrak, egy részük a menekültek kiszolgálására szolgál, ahol aktivisták próbálnak úrrá lenni a káoszon, illetve a kis sátrakban menekült családok alszanak, pihennek.
Az úton rendőrsorfal és az elszállításra várakozó menekültek hosszú sora és az egészet pedig keretbe foglalja, átszövi és uralja, az irgalmatlan mennyiségű szemét. Ruhákon, ételen, poharakon és még ki tudja min, tapos keresztül az ember a sátrak között, próbál néha a teljes sötétségben nem rálépni valamire, vagy esetleg valakire. Fény az csak sátrak környékén van, amúgy tökéletes a sötétség.
A Magyar Iszlám Közösség sátránál kéréssel fogad az ott dolgozó egy aktivista, valahogy be kellene indítani a generátort. Vaksötétben, mobiltelefon fényénél igyekszem rájönni, miért nem működik a generátor és miután megvilágosodom, a sátorban is fény gyúl. Hurrá!
Körbenézek immár világosban és azzal szembesülök, hogy egy szinte áttekinthetetlen ruha, élelmiszer, tisztasági szerek, stb. kusza halmazának közepén nézek ki a fejemből. Egykori piacosként, egy jól megépített stand képe villan fel lelki szemeim előtt és a velem együtt érkező muzulmán vallású, magyar aktivistákkal, igyekszünk rendszert vinni a rendszertelenségbe.
Az élet is megélénkül egyből, ahogy „kifénylik” a sátrunk, jönnek a menekültek a fényre, éhesek, szomjasak, fáradtak, próbáljuk megérteni, kiszolgálni őket is, de közben a rendrakásnak is haladni a kell. Közben megérkezik egy szegedi MigSzol-os lány, aki mint kiderül a facebookon kirakott felhívásomra reagált és maga a csoda, folyékony angolságával, szüntelen tenni akarásával, kedvességével, mindenhol ott van, már attól elfárad az ember, hogy nézi. Ahogy megyünk bele az éjszakába egyre több a menekült, egyre több a munka és mi hajtunk, mosolygunk viccelődünk, értetlenek vagyunk, tolmács kell, „Eszti segíts!”, „Eszti gyere, mert nem értem mit mond!”.
Osztjuk, ami van, amit hoznak, szinte egyből viszik, a sátor mögött ruhákat válogatnak, keresnek éjszakára, pokróc kell, hálózsák kell! Hideg van, akinek nem jut hely a nagy közösségi sátorban, az kis, egy- kétszemélyes sátorban alszik, vagy kint Isten szabad ege alatt.
Családosok kisgyerekkel nem akarnak bemenni a nagy sátrakba, mert félnek attól, hogy a kisgyerek összeszed valamilyen náthát. Hajnalban rájövök, hogy fázok, 5-6 fok lehet és az egy szál ing, amiben eddig eldolgoztam, már nem melegít. Kabátba bújok és megülök, mint az iszap, nézem a többieket, ahogy dolgoznak, ráérek most gondolkozni, befogadni, figyelni.
Ami az elsőre feltűnő volt számomra, az a pazarlás, az a „nagyvonalúság”, ami több dologból adódik. Egyrészt mindenki segíteni akar és sokszor olyan dolgot is adnak a menekültnek, amivel nem tud mit kezdeni, ezért inkább eldobja valahol, mert nem akar azzal megbántani, hogy nem fogadja el. Másrészt a rossz kiszereléssel érkező élelmiszer, például literes tej, ami nem visszazárható, ömlesztett keksz, ostya, stb, amihez nincs zacskó, amibe bele szedje az ember, konzervek, amelyek tartalmát meg kellene főzni, olyan élelmiszerek, amit mi sem tudunk beazonosítani, tea filterek, dobozos leves, amivel nem tud mit kezdeni a menekült. Adományba olyan ruhák, amit lusta volt kidobni az előző tulajdonosa, és ehhez a zűrzavarhoz sötétség, a szemét és az emberi természet minden oldala párosul.
Elmegyek csavarogni, körbenézni a táborba, benézek a nagy közösségi sátorba, ahol emberek, mint a szardíniák a dobozban fekszenek egymás mellett, próbálnak pihenni, aludni, megyek tovább, kisgyerek szüleivel, most érkeztek a határ felől, apja veszekszik valamiért vele, de a fotót vállalják.
Itt-ott megállok, hírek jönnek - mennek, él a tábor, része vagyok. Visszatérek a Magyar Iszlám Közösség sátrához, ahol újabb tömeges roham, besegítek egy kicsit, majd jön az autó, irány a szállás.

Menet közben beszélgetek a vendéglátómmal, aki már sok éve muszlim. Tőle tudom meg, hogy jövőre lesz pont 100 éve, hogy hivatalosan bejegyezték és elismerték Magyarországon az iszlám vallást, sőt Horthy mecsetet akart a magyarországi muszlimoknak építtetni, csak közbeszólt a világháború. Azt is megtudom, hogy jelenleg körülbelül ötvenezer muszlim ember él Magyarországon és ebből tízezer lehet azok száma, aki magyar születésűek. Beszélgetőtársam is egy ilyen magyar muszlim és bármennyire figyelem beszélgetés közben, egy kósza görbekard, pokolgép sem esik ki a zsebéből. A „dzsihád” szóról pedig megtudom, annyit jelent „törekvés”, magyarul, az például egy személyes „dzsihád”, ha lusta, esetleg fáradt vagy és nem akarsz felkelni, de mégis felkelsz! Az meg még jobban meglepett, hogy azokban az időkben, amikor a katolikus egyház még azon tanakodott, hogy a nő az állat-e, vagy ember, akkor Marokkóban egy kereskedelemmel foglalkozó muszlim nő megalapította az első egyetemet a muzulmán világban, de elmondható az i, hogy a nőknek már ekkor joguk volt a saját keresethez és az örökösödéshez, ne felejtsük el, a 900-as években járunk…

Hiába az éjszaka vagy inkább hajnal, nem tudok aludni, beszélgetünk.

Akaratlanul felvetődik a kérdés bennem, miért nem vesz tevékenyen részt a Magyar Iszlám Közösség a menekülttáborokban végzendő munkákban, tolmácsolás, lelki segély, stb.
A válasz több mint megdöbbentő! Érdemes a dátumokra is oda figyelni. mennyire gyorsan jött a válasz...


Azért lett elutasítva, mert attól fél a BÁH, hogy térítői tevékenységet folytatna a menekülttáborokban a Magyar Iszlám Közösség, olyan menekült táborokban ahol a menekültek minimum 80% iszlám hívő!!!


Mára ennyi, de holnap a határon leszek, verekedésről írok, kemény rendőrökről és keresem továbbra is a kérdéseimre a választ!