Ez még az átkosban volt és apámnak természetesen járt a 8 óra munka, 8 óra szórakozás és a 8 óra pihenés, anyámnak pedig természetesen nem.
Apám a helyi MGTSZ. TMK műhelyében dolgozott, anyám pedig Pestre járt be dolgozni adatrögzítőként, napi 10-12 órában, de volt, hogy 16 órázott is, neki bírnia kellett, meg persze a házimunkát is.
"Mit eszünk?" - kérdezte meg apám este, amikor anyám hazaért hullafáradtan a munkából, és bizony volt, hogy anyámnál elszakadt a cérna.
Ebben szocializálódtam, hogy anyám rohadt sokat dolgozik, apám pedig 8 órát, mert neki jár a pihenés és a szórakozás.
Apám abban a hitben élt, hogy anyám szórakozása a takarítás, főzés, mosás és nagyon vigyázott arra, hogy még véletlenül se zavarja meg anyám "szórakozását", inkább elment kocsmába ultizni.
Gyerekként, később kamaszként is szembetűnő volt, ez az egyenlőtlenség, ezért anyám elég korán be tudott vonni a "szórakozásába", sőt idővel ennek egy részét át is vállaltam, ami felnőtt éveimben kifejezetten jól jött, hogy anyám házias pasit nevelt belőlem.
Élénken él bennem a mai napig az az eset, amikor apámnak az egyik környékbeli maszek felajánlott egy állást, ami nagyságrendekkel több fizetést jelentett volna, mint a TMK-ban való tingli-tangli, de apám büszke ember volt, nem vállalta el, mert napi 10 órát kellett volna dolgozni, ami ugye nem 8, neki pedig járt a 8 óra pihenés és szórakozás. Emlékszem anyám akkor kiborult, de nagyon, hiszen hónapok óta napi 12 órában nyomta már akkor az adatrögzítést, de szerencséje volt azért, mert vak komondorunk nem volt.
Felnőtt fejjel visszanézve szüleim kapcsolatát, anyám sokkal jobban járt volna, ha egyedül nevel engem, sokkal jobb életminőséget tudott volna teremteni akár önmaga, akár kettőnk számára, ha nem kellett volna apámmal is viaskodnia hosszú éveken, évtizedeken keresztül.

Most, amikor a rezsim egyik szekértolója, egy nő, kimeri azt ejteni a száján, hogy az egyedülálló nőknek nincs joga a gyerekhez, ökölbe szorul a kezem.
Sajnos azt látom, tapasztalom ebben az országban, hogy hiába telt el 30-40 év gyerek/kamaszkorom óta, a nőknek ugyanúgy nincs becsülete, mint akkor.

Most is csak "2"-el kezdődik a személyi számuk, másodrendű állampolgárok ebben az országban(is), akiknek kevesebb bér jár, mint egy férfinak, viszont jóval több kötelezettség.

Azt látom, hogy túlnyomó részt férfiak hoznak döntést a nőkről, túrnak bele a méhükbe, bugyijukba, határozzák meg számukra, hogy miképpen éljenek!

Milyen jogon?

Miért hisszük mi férfiak, hogy jogunk van meghatározni a nő szerepét egy adott társadalomban, anélkül, hogy adnánk jogot a nőknek arra, hogy eldöntsék mit szeretnének kezdeni az életükkel!
Hivatkozunk vallásra, anyaságra, családra, csak éppen a nőket nem kérdezzük meg arról, hogy mit szeretnének. 
Végzetesen visszaélünk azzal, mi férfiak, hogy a nőknek igenis fontos a gyerek és a család és ezért beáldoznak szinte mindent, akár önmagukat is.
De sebaj, jön a nőnap és akkor "odab@szunk" egy csokor virágot( ha el nem felejtjük) és úgy hisszük, ezzel minden jóvá van írva.

Nem fogok elhallgatni!