Szinte mániákus módon épít át, fel bármit a jelenlegi Fidesz – KDNP rezsim, de legfőképpen stadionokat. Ezért nem is volt semmi meglepő abban a hírben, hogy Csillaghegyen is stadion épül, végül is miért ne, ott még nincs. Az már érdekesebben hangzott, hogy a stadion mellé egy sípályát is építenek, végül is nem űrkikötőről beszélünk (még), de ami késik, az bizony nem biztos, hogy múlik is.

Igazából nem is hatott meg a hír, mert az ember már csak unottan köp egyet, amikor újabb és újabb milliárdok kiszórásáról hall. Az igaz, hogy az adófizetők dobják össze a lét a felcsúti hobbijára és abból veri a csalánt a mi szeretett vezérünk, de ez az átlag magyart nem érdekli, a lényeg, hogy be lehessen fizetni hó elején a csekket, a többi nem számít.

Szóval olvastam a hírt, hogy a csillaghegyi strand helyén/mellett/felett, stb. épül az orbánság legújabb faszsága, de én nem ott lakom és ki nem szarja le, hogy a csillaghegyiek mekkorát szívnak, messze van, nem jártam ott, meg különben is naponta járhatnék valahová fát védeni, ebben a nagy fairtási programban.
Erre mondta az egyik kedves ismerősöm, hogy a Fidesz azért írtja a fákat, hogy ne legyen mire felakasztani őket, de ez szerintem gyenge érv, mert pl. az Andrássy is tele van lámpavasakkal.

Ott tartottam, hogy nem érdekelt a csillaghegyi strand, majd a csillaghegyen élők lázadnak, ha nem kell nekik sípálya meg stadion, de mivel nem tesznek ilyet, hát joggal gondolom, hogy ők is magasról tesznek a strandra.

Ekkor viszont megkeresett egy hölgy, aki mesélni kezdett nekem a csillaghegyi strandról, majd fotókat is küldött, sárgákat, fakókat, már régen elhunyt emberekről, egy másik világról, egy pezsgő, medence melletti életről, a mára már elfeledett Csillaghegyi strandról.
A hölgy, a valamikori strand alapítónak a leszármazottja, annak a családnak, akik életüket tették fel a Csillaghegyi strandra, akik egy feltörő forrásból varázsolták Csillaghegyre Európa első hullámmedencéjét. Akik Európa talán első élményfürdőjét hozták létre, először a környékbeliek örömére, majd az egyre sokasodó vendégek részére.
Ez nem egy strand volt, ez több volt annál. Színházelőadásokkal tarkított kulturális központ, ahol Johnny Weissmuller úszott világcsúcsot, ahol vízipóló meccsek zajlottak, ahol gyönyörűek voltak a nők és délcegek a férfiak.
Milyen érzés lehet kimenni egy több mint 100 éves létesítményhez, barangolni rajta, benne, miközben tudod, hogy a családod létesítette ezt, milyen lehet leülni nagyapa kedvenc padjára?
Nem tudom!

Egy dolgot tudok, nekem hiányoznak dolgok a fiatal éveimből, nem azért, mert a változás ellen vagyok, csak egyszerűen azért, mert a fiatalságomhoz tartoztak és ezzel mindenki így van.
De az engem megkereső hölgynek nem egyszerűen a fiatalságát akarják elvenni, hanem a családja múltját is át akarják írni és nem csak az övét, hanem mindenkiét, akinek kötödése van a csillaghegyi strandhoz.
El akarják venni az első csókot, a leskelődést, a kuncogást, a fejest, a lángost, a hekket, a csúszdát, a vizet, a fákat, mindent!
Azt akarják, hogy más legyen, olyan, amit ők akarnak, stadion és sípálya, agyő, csillaghegyi strand!

Tudom, nem érdekel, agyő!