Sándor Mária a "felforgató"
2015. december 22. írta: L. Alex mondom a magamét

Sándor Mária a "felforgató"

Ülünk az autóban, Mária és én, megyünk-jövünk valahonnét, beszélgetünk, közben állandóan szól a telefon, felveszi, előtte mindig elnézést kér tőlem.dscf7721.JPGHasonlítgatom, az áprilisi Máriához, a Normafáshoz, a feketébe öltözötthöz, a FESZ egykori „ökléhez”, nem változott.
sandor-maria-apolok-tuntetese-a-normafan-20150527-kd-21-d000209895b1988967c4c.JPG- Van már munkád?
 - Nincs.
Telefonál, mérges, nem azt és nem úgy írták meg, amit, ahogy mondott, magyarázkodik, kér, bosszankodik.
asp_620_fe_sm.jpg- Ennyire telített szakma lett az egészségügy?
- Nem , nem erről van szó. Sehová nem akarnak felvenni, attól félnek,  fellázítanám az ápolókat! Pedig hidd el, semmi más vágyam nincs, csak, hogy újra ágy mellett álljak!


A fekete ruha ráégett Máriára. Pedig mit is akar, akart ő?
hqdefault.jpgTisztességes munkáért, tisztességes bért! Annyit szeretett volna elérni, hogy korrektül elszámolják és kifizessék a túlórákat az ápolóknak, az egészségügy napszámosainak. Azt szerette volna, ha nem kellene rákényszerülniük arra, hogy másod és harmad állásban dolgozzanak, hogy ne kelljen a fáradság miatt, az ellátásra szoruló betegek életét veszélyeztetni.

Sok volt, egyeseknek sokk!

- Mit fogsz akkor most csinálni?
- Van több ígéretem, takarítani is elmehetek
.

Sándor Mária szakképzett csecsemőgondozó nem kell az egészségügybe. Mindenki nyugodtan hátradőlhet, a magyar egészségügy teljesen rendben van, Mária az egyetlen oka, ha esetleg nem működik, ez is letudva!

Az úti célunk egy anyaotthon, karácsonyra szervezett gyűjtésből (42 egyesület) viszünk adományokat anyáknak és gyerekeknek. Miután átadjuk az adományokat, Mária felfedez egy négyhetes apróságot.
dscf7731.JPG- Istenem, mennyire hiányoznak!– nevet rám a könnyein keresztül. Amíg ott vagyunk az anyaotthonban, nem is ereszti a karjából a csöppséget.
dscf7736.JPGVisszafelé autózunk, a telefon most is folyamatosan csörög, ezért most is gondolatok és mondatok szakadnak meg. Mária sietne, valahol várják…

- Megérte, bírod még?
- Jaj, Alex, tudod, annyira nehéz számomra, hogy engem kérdeznek merre tovább, hogy legyen? Én, én csak egy egyszerű nő vagyok, akinek egy vágya van, hogy újra ott álljon az ágy mellett és ezt úgy tudjam megtenni, hogy korrektek legyenek az elszámolások, kifizetések, hogy ne kelljen plusz munkákat, műszakokat bevállalni sokszor feketén, hogy a szakmámban tudjak dolgozni.  A legrosszabb azzal az érdektelenséggel szembesülni naponta, ami a kollégákat, de az embereket is jellemzi és emiatt sokan fognak meghalni, de ez csak akkor fog számítani és csak annak a hozzátartozónak, akinek valakije ott hal meg, mert nem tudott megfelelő ellátást kapni.


Hallgatunk, autózunk, Mária és én. Igen, nem változott semmit, ugyanaz az empatikus, az igazságért végsőkig harcoló nő, mint volt áprilisban, amikor még mindenki vele volt, amikor még mindenki büszkén viselte a fekete pólót, szalagot. Amikor ezrek írták meg, tették fel fotóval a közösségi oldalakra –„Veled vagyunk Mária!”

Sándor Mária sok mindent vesztett el, az elmúlt, körülbelül egy évben. Tudom, most vannak, akik legyintenek, mert, hogy ők tudták, így lesz, hogy ez lesz, hogy kifullad a fekete ruhás „bolondéria”.

Tőlük kérdezem, akkor is így lenne, ha mindenki ott állna még mindig Sándor Mária mellett?

A bejegyzés trackback címe:

https://alexanderplatz.blog.hu/api/trackback/id/tr258191426

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása