Ma felhívott egy barátom elköszönni, megy a csatornán túlra a rothadó Angliába. Elmegy ebből a tündérországból, ahol 3000 milliárdot úgy lehet lenyúlni, hogy se pénz, se felelős! Megy Angliába kalandvágyból és nála azért ez igaz, mert egy 400.000,- nettós fizetést, házat, autót hagy itt és a kusza családi viszonyait, de elege lett! Magyarországból, a magyar emberekből lett elege, ebből a fene nagy turulos, fotelforradalmáros, okoskodós, semmit fel nem vállalós, nemzetből. Utálja már, hogy az összes ismerőse külföldön él, és irigyli a nyugalmukat. Az én barátom felső vezetői állásból lép ki a nagy ismeretlenbe, megy teherautót vezetni, pakolni az angolokhoz. Szerződése van már, a nyelvet bírja, elmondása szerint heti 3 nap munkára kap heti 600 fontot. Az egy hónapban barátok között is 2400 font, szimpla segédmunkára szinte. Több szabadideje lesz, mert itthon felső vezetőként napi 12 órában nyomta, szinte a hét minden napján, és persze haza is kellett vinni a munkát…

Tanulja majd tovább a nyelvet, és használja a tudását, kint, ami itthon nem kellett, Anglia csak ugródeszka, utána irány Amerika. Ötlet van ezer, mersz is hozzá, Magyarország?

Minél messzebb!
…és meséli, hogy csak az utóbbi hónapokban hány és hány ismerőse ment el, ki Angliába, ki máshová. Nem jó itt élni, valahogy az egésznek bűze van, valahogy ebben a kárpát-medencében mindig bent marad a valami csendes dohszag.

Barátomnak leginkább a jövőkép hiányzik, de nem csak a saját jövőképét nem látja, az országét sem. Azt mondja, hülye vagyok, ha maradok, menjek én is, mert milyen jövőt szánok a fiamnak?

- Ebbe a magyar oktatási rendszerbe mit tanulhat majd a gyereked? – kérdezi: - hittant, erkölcstant, tornát, kötelező napi énekórát? Fidesz kocka lesz belőle? Hol nevelik életre, gondolkodásra? A magyar oktatási rendszerben, te is tudod, hogy nem! Basszus ne magadra gondolj, a gyerekedre, neki kell a jövőt építeni!

Persze, tudom, bólogatok, de ez van, még egyszer nem akarok egyedül kimenni, itt hagyni a családot. Barátom elrepül most vasárnap, mondom neki, majd kiállok és integetek.
Röhögünk.

Legközelebb már Angliában lesz, mikor beszélgetünk újra. Francba, pedig egész nyáron azt terveztük, hogy sütögetünk, meg sörözgetünk egyet a kertben vagy elmegyünk valahová bulizni, nekem pénzem nem volt, neki ideje, most ezt megfejeljük 2000 kilométerrel is.

Good bye Gábor