Amikor visszanézi az ember az életét, akkor döbben rá, mennyi lehetőséget szalasztott el arra, hogy valamit tegyen, valamit, ami igazán jó!
A 42 csapatát is talán ez motiválta abban, hogy alkossanak valamit, hogy hozzanak létre egy olyan szervezetet, amire büszkén, jóleső érzéssel lehet majd visszanézni, igen tettem valamit!
Talán csak belefáradtak abba, hogy fotelból osszák az észt, talán csak nem akartak beleragadni, az örökös megmondó ember szerepbe, tenni akartak magukért és egyben másokért is.
Nem tudom!
Egy dolog biztos, amikor én találkoztam velük, csupa olyan emberrel beszéltem, vitatkoztam, amilyen én is vagyok. Olyan emberekkel, akik megunták, hogy a politika, másodrendű állampolgárt, bólogató kutyát a kalaptartón, akar belőlük csinálni, olyanokat, akiknek nincsenek önálló gondolataik, akik háborognak ugyan, de se erejük, se kedvük nincs ahhoz, hogy saját vagy mások sorsán változtassanak.
Tenni akartak valamit!
Alakíthattak volna pártot, tiltakozhatnának a szociális háló hiánya miatt, lengethetnének zászlót vagy transzparenseket, folytathatnának ülősztrájkot, de ők, nem így akarnak tiltakozni! Az ő lázadásuk a társadalmi egyenlőtlenségek ellen, sokkal humánusabb és talán maradandóbb, mint az előbb felsorolt lehetőségek, ők, a 42 csoportja, adni akarnak!
Amikor megismertem őket, egy kilencedik kerületi bérlakás negyedik emeletén, magamban azt mondtam: - Ááá, ez nem fog sikerülni! Megunják, belefáradnak, vége lesz ennek is, mint megannyi jobb sorsra érdemes ötletnek, vállalkozásnak!
Nem így lett!
Ez viszont nem rajtam múlt és nem is azokon, akik a partvonal széléről bekiabáltak, hogy úgy sem sikerül!
A 42 jelenleg ott tart, hogy működik, túl vannak több sikeres tartósélelmiszer és ruhagyűjtésen, amiben lehet kedves olvasó, te is részt vettél az adományoddal! Sikeresen elindították Heves megyében, Pélyen, azt a programjukat, amellyel azokon az embereken akarnak segíteni, akiket már régen belerúgtak az árokba, akik önerőből onnét már nem tudnának kijutni! Reményt visznek azoknak, akiknek már a kitörés lehetősége sem adatik meg!
Ennek ellenére, sajnos támadják is őket jobbról és balról is, mert ma Magyarországon ott tartunk, hogy minden tisztességes szándék mögött, tisztességtelen szándékot keresünk! Ott tartunk, hogy egy teljesen civil, alulról jövő kezdeményezést, amihez hasonlót bárki elindíthatna közülünk, el akarunk taposni!
Miért?
Miért fáj nekünk, ha valaki segíteni akar? Miért nem hallgatunk legalább és hagyjuk őket bizonyítani?
Miért ártunk, ha már segíteni nem akarunk? Miért fáj nekünk, ha valakinek egy kicsit jobbá, könnyebbé válik az élete?
Én hiszek a 42 tagjaiban, álmaiban, hogy Magyarországot, egy jobb, boldogabb hellyé lehet tenni! Ezért írok most róluk! Mert hiszek abban, hogy az írásom sok emberhez eljut! Mert hiszek benne, hogy vannak közöttünk jó emberek, akik önzetlenül segíteni akarnak!
A csoport elérhetőségei:
facebook: https://www.facebook.com/negyvenketto42?fref=ts
weboldal: http://www.negyvenketto.org
Mert adni... Jó
Visszatértünk a hétgyerekes családhoz Pélyen.A gyerekek megkapták a teljes iskolai felszerelést :)Adományoznál?Cib Bank: 10700529-65566123-51100005 (MÖÖÉÉF névre)10 nap és megyünk befejezni a kisgazdaságot. Segítenéd a munkánkat?
Posted by 42 on 2015. augusztus 21.
A TE DÖNTÉSED, HOGY MIT TESZEL!
Belföldi utaláshoz:
CIB Bank: 10700529-65566123-51100005
(A névváltozás bejegyzéséig még a Mozgássérültek Öntevékeny Önszerveződő Érdekvédelmi és Érdekérvényesítő Fóruma Egyesület nevére kell az utalásokat indítani. Ha nem fér ki a név, az nem baj, addig kell kiírni, amennyi hely van az utalási rubrikában, a közleménybe pedig írd be, hogy 42.)
Nemzetközi utaláshoz:
IBAN: HU60-1070-0529-6556-6123-5110-0005
Swift-kód: CIBHHUHB