Tisztelt vádlók, Fidesz rezsim, Jobbik, Rétvári úr!

Ságvári Endre bűnös!
Igen, 1913-ban bűnös módon, zsidó családba született, Spitzer Endre néven! Valószínűleg már születése előtt eldöntötte, tehát fennáll, az előre megfontolt szándék esete, hogy ellenálló lesz életében, de még halála után is!

Kérem szépen! Nem elég bűn, hogy zsidó családba született, jogi diplomáját és az így szerzett tudását, arra használta fel, hogy a baloldali értékeket kövesse, illetve átadja fiataloknak.

Nemzetisége ugyan magyarnak minősült, de megátalkodott zsidóként, támadta, igen kérem, támadta, a jobboldali és nyilas értékeket. Több alkalommal részt vett megmozdulásokon, sőt tagja volt, az illegális kommunista mozgalomnak, ami jelenleg, 2015-ben is, nagyon helyesen, be van tiltva hazánkban!

Aljas módon kihasználta szülei, a szintén zsidó édesapa, dr. Ságvári Sándor ügyvéd, illetve az édesanya, Ságvári Sándorné Erdős Rozália tanítónő, ismert mecénás, a Nagyfuvaros utcai Nőcsoport elnöke és a MINOSZ (Magyar Izraelita Nők Országos Szövetsége) alelnökének kapcsolatait! 

Már az egyetemi évei alatt magába szívta a mételyt, hiszen itt ismerkedett meg a marxizmussal és kezdte el, a hamis ideológiát terjeszteni. Odáig merészkedett, hogy 1935-ben a Magyar Izraeliták Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesületének keretében létrehozott Haladó Diákok Pártja (HDP) egyik vezetője lett. Aljasságát mi sem bizonyítja jobban, mint, az a tény, hogy a magyar oktatás világszínvonalú rendszerét kihasználva elérte, hogy 1936-ban az államtudományok doktorává avassák!
Zsidó származása ellenére, tisztviselő a fővárosi elöljáróságon!
A Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) tagjává vált. Előadásokat tartott, és a baloldali ifjúsági mozgalom szervezésével foglalkozott. Annyira fanatikus volt, hogy még feleségét is a pártból választotta (1937. július 25-én elvette egyik pártbéli társát, Bars Magdát). 1937 szeptemberében már odáig merészkedett, hogy részt vett a Tompa utcai nyilas ház elleni támadásban, amiért 8 havi fogházra ítélték.
1940. december 10-én szabadult, de nem tanult jó modort a börtönben!  Az ezt követő rövid hódmezővásárhelyi katonai (köz)munkaszolgálat után, a Népszava alkalmazta terjesztési osztályán helyezkedett el.

MSZDP ifjúsági tagozata az OIB (Országos Ifjúsági Bizottság) titkára lesz, de neki ez sem elég! 1940-ben belép a Kommunisták Magyarországi Pártjába! 1942-től illegalitásba vonult, nem hajlandó csatlakozni a zsidó-transzportokhoz és a Duna parton sem hajlandó vízbe lőni önmagát.

Fő szervezője lesz a Batthyány-emlékmécsesnél 1941. október 6-án lezajlott megmozdulásnak, ahol háromszáz szociáldemokrata fiatal adott jelre körülvette az emlékművet, és talapzatára nemzeti színű szalaggal átkötött koszorút helyezett el – A magyar szabadságért – a magyar ifjúság – felirattal, majd szétszéledtek. 
/Itt kell azt megjegyeznem, hogy a flash mob(villámcsődület) megjelenését 2003 május (New York City) dátumozzák, holott Ságvári Endre ezt 1941-ben találta ki és alkalmazta!/

Szintén részt vett, a Petőfi térnél tartott háborúellenes megmozdulás szervezésében! 1942. március 15-én 6-8 ezer fős tömeg gyűlt össze a budapesti Petőfi térnél, hogy tiltakozzon a háború ellen. A demonstrálók megindultak a Kossuth tér irányába, ám a Lánchídnál a rendőrség megkísérelte feloszlatni a tüntetőket. A rendőrök közel száz embert vettek őrizetbe, ám a tüntetők egy része mégis eljutott a Kossuth-szoborhoz, ahol megismételték háborúellenes követeléseiket. 
1944-ben bekövetkezett haláláig szerkesztette a Béke és Szabadság című lapot.

1944. július 27-én Hain Péter utasítására, megkísérelte a magyar hatóság jogszerűen igazoltatni és előállítani, az illiberális, munkaalapú társadalom elleni szervezkedésért. Budapesten, a Budakeszi úti Nagy cukrászdában (ma Remiz étterem) találkozott egy harcostársával, itt érte tetten négy csendőr. Társa, ellenállás nélkül megadta magát, de Ságvári hamis igazolványt mutatott fel, majd fegyvert rántott a csendőrökre és hármójukat megsebesítette. A tűzpárbajban Ságvári megpróbált elmenekülni, kiürült pisztolyát eldobva kifutott az utcára, ott az egyik csendőr rálőtt és halálosan megsebesítette. Cinizmusára mi sem jellemzőbb, hogy a haldokló Ságvári, még ekkor sem fedte fel valódi, zsidó személyazonosságát, nevét, hanem az alábbiakat mondta a csendőröknek - „Harminckét nevem volt, találjátok ki, melyik az igazi.” 

Ságvári és az egyik csendőr – akit a többiekkel együtt kitüntettek – a kórházban belehalt sérüléseibe.

Itt vége lehetne a pernek, de Ságvári Endre halála után sem nyughatott. Aljasul sikerült elérnie, hogy nevét a háborút követő diktatúrák saját céljaikra használják fel! Így közintézményeket, iskolákat, és egyéb létesítményeket neveztek el róla!

Ezt nem tűrhetjük tovább!

Ságvári Endre nevét a mai napig oktatási intézmények dicsőítik! Szégyen, hogy a jelenlegi illiberális, munkaalapú társadalmi renddel szembemálló, kommunista - zsidó nevét viselje bármi, ebben az országban!

Egy olyan országban ahol Vitéz Nagybányai Horthy Miklós szobra áll, Ságvári Endre nevét még kimondani is bűn! Ahol Hóman Bálintnak állítunk méltó emléket, ott egy Ságvári nevét ne viselje közoktatási intézmény!

Éppen itt lenne az ideje, hogy az ilyen és ehhez hasonló alakok, kikerüljenek a magyar történelemből, emlékük is sóval legyen beszórva!

Hát ennyi, kérem!

Tisztelt rezsim!

Meddig kell még eltűrnünk a Bartók Bélák, Radnótik, Ságvárik folyamatos fenyegetését, az illiberális, politikailag inkorrekt társadalmunkkal szemben? Meddig kell rettegnünk attól, hogy visszajönnek, hogy a sírból is üzennek?

Kérem a tisztelt rezsim, tisztelt talpnyalóit, hogy példás büntetést hozzanak, ezekkel a társadalomra veszélyes alakokkal szemben!