Talán mást nem is kellene írnom, beszéljenek a képek, de aztán valahogy csak kicsordulnak a gondolatok. Néha elcsodálkozom, hogy milyen hatalom van az író ember ujjaiban, hogy mekkora erők mozdulnak meg a leírt szó hatására.
Tegnap még úgy volt, hogy nem lesz, nem lesz se főzés, se sütés, se kókuszgolyó, se tea, se ruha, csak kínos hallgatás és a szokásos lesunyt szemű némaság.
Nem így lett!
Nem így lett, mert Tóth Kata felhívott, én megírtam és ti pedig segítettetek.

…és megint nem számított ki milyen oldalról jött, egy számított, az éhező embereknek enni kell adni.

…és igen, vitatkozunk egymással itt is, mert van, akinek vörös posztó a szemében a másik, mert az elveink mások, de a cél közös.

…és igen, itt, és sajnos csak itt, összekapaszkodik a liberális, a Jobbikos, a baloldali, a demokrata, mert van cél. A hajléktalan vagy csak rászoruló pedig nem azt nézi, kinek a kezében van a merőkanál, hanem azt, hogy mi van a kanálban.

Tavaly Tóth Katával volt egy közös kezdeményezésünk, az „ÉHEZŐK VIADALA”, ahol egyszer már összefogtunk politikai meggyőződéseink felett átlépve, most újra megtettük.

Köszönöm mindenkinek, aki ott volt és részt vett ebben a munkában.

A támogatóknak
A segítőknek
Az Önként és Dalolva társulatnak
Tóth Kata szülinaposnak