Nincs szaloncukor, se aranydió a fákon, Jézuska nem jön sietve, se ma, se máskor.
Magyarország szegényei egybesüljetek, zsírotokból legyen Fidesz álom, hogy tovább rabolhasson jövőre, az, ki gazdag, szegénynek meg maradjon, az árok...
Nem kell ide alamizsna, mert akkor nem telne fényre, flancra.
A magyar népnek nincsen hangja, csak pár bolond üvölti: - Orbán, tűnj a francba! 
Mennyire sok volt ez az öt év, eltűntek az álmok, hitek és lettünk mind nemzethyek. 

Hallgatunk, némán, tűr, ez az egész Turulból tojt kis ország, pokolra veled Magyarország!

Kis karácsony, nagy karácsony, nem sül már ki a kalácsom, nincs már szép könyv, nincs már labda, elégett a karácsonyfa, kellett az ára tüzelőre, élelemre, túlélésre.
Pár napig nem fáztunk, nekünk ezt hozta, az unortodox karácsony!

Amikor pedig majd jön a szenteste, az éjféli misén térdre esik a jó öreg Semjén, szem forgatva elmond egy imát, miközben minden szegényt, a pokolba kíván!