Apa a tükör előtt állt és saját magát mustrálgatta – Hát, nem olyan az alakom, mint húsz éve. – gondolta és próbálta a hasát behúzni, de nemigen sikerült, szemből még csak, csak, de oldalról inkább egy amorf szobor vigyorgott rá a tükörből. Apa sóhajtott egy nagyot és még egyszer igyekezett valami deli külsőt varázsolni önmagának, levegő be, mell ki, has be, de csak a feje lett vörös a hasztalan erőlködéstől.
Tény, hogy apa már évek óta nem úgy tekintett magára, mint férfira, hanem csak, mint apára, ami egyet jelent azzal, hogy gyerek, asszony, közös programok és bár az asszony néha szóvá tette, hogy talán nem úgy kellene elmenni mindenhová, mint egy lepusztult életforma, vagyis nem biztos, hogy a legjobb párosítás a többhetes szakáll mellé a papucs, rövidnadrág, póló combó, télen-nyáron.
Viszont kényelmes!

Apa tulajdonképpen magasról tett a társadalmi elvárások irányába, mert pl. miért kellene borotválkozni, nadrágot és inget húzni egy egyszerű bevásárláshoz, erre a célra tökéletesen megfelel a kétszáz éves, lyukas póló és a foltos rövidnadrág is, strandpapuccsal kiegészítve, mert ugye nem divatozni megyünk, hanem vásárolni.
Apa „divatos” ruhái már régen bekerültek a motivációs ruhadarabok közé, amelyek egy, valamikor végrehajtandó fogyókúra stációit jelentették gondosan kimosva és összehajtogatva valamelyik szekrénybe. Ennek az volt a következménye, hogy amikor Apa egy félnapos - nemevés – után úgy érezte, hogy leadott vagy 2-3, sok kilót, akkor előszedte a régen viselt öltözékeket és megpróbálta bepréselni gumimatrac testét ezekbe a ruhadarabokba, sok sikertelenséggel.

Most pár napja viszont egy beszélgetés közben, egy nő, azt mondta Apának – „izgalmas férfi vagy!” – ezen Apa először meglepődött, majd megijedt, most pedig a tükörben kereste azt az izgalmas férfit, akit az a nő látott.
Keserű iróniával „gusztálta” önmagát, keresve valamilyen halvány izgalmat önmagán, az ismerős ráncokban, gyűrődésekben, hegekben, belenézve mélyen a tükörképbe, hogy még a lelkieket is lássa, kínozva önmagát, fiatalkori énképével.
Kiüresedett, megszottyadt, bagó marta arc, megmákosodott gyérülő hajzat, triplán égetett évek, néztek rá vissza a tükörből, a valamikori férfi sokfogú emlékképe kacsintott ki a múlt mélyéből, búcsút intve az egykori férfi, a jelenkori Apának.

Apa nagy sóhajjal elfordult a tükörtől és belebújt az egyik viseletes rövidnadrágjába – Bolond volt az a nő, vagy rossz volt a szeme! – engedte el, a hirtelen meglelt férfiasság tovaröppenő illúzióját és leült a gép elé, hogy megírja legújabb meséjét, ami úgy kezdődött, „Egyszer volt, hol nem volt…”